NYÍLT LEVÉL A HÍREKRŐL

2012.01.13 06:49

feladó:     Károly Lengyel karolyorama@gmail.com
címzett:     viktor.orban@parlament.hu
másolatot kap:     peter.agh@parlament.hu;
jozsef.angyan@parlament.hu;
laszlo.b.nagy@parlament.hu;
mihaly.babak@parlament.hu;
gabriella.babi@parlament.hu;
janos.bacskai@parlament.hu;
jozsef.balazs@parlament.hu;
gyorgy.balla@parlament.hu;
mihaly.balla@parlament.hu;
zoltan.balog@parlament.hu;
jozsef.balogh@parlament.hu;
erik.banki@parlament.hu;
banyai@parlament.hu;
monika.bartos@parlament.hu;
istvan.bebes@parlament.hu;
zsolt.becso@parlament.hu;
janos.bencsik@parlament.hu;
laszlo.berenyi@parlament.hu;
biro.mark@parlament.hu;
imre.bodo@parlament.hu;
zsolt.bohacs@parlament.hu;
istvan.boka@parlament.hu;
istvan.boldog@parlament.hu;
borbely.lenard@parlament.hu;
zsolt.borkai@parlament.hu;
eva.brajer@parlament.hu;
marton.braun@parlament.hu;
gyula.budai@parlament.hu;
zsolt.csampa@parlament.hu;
zsolt.csenger-zalan@parlament.hu;
peter.cseresnyes@parlament.hu;
cserna.gabor@parlament.hu;
andras.cser-palkovics@parlament.hu;
peter.csizi@parlament.hu;
csobor.katalin@parlament.hu;
gyorgy.czervan@parlament.hu;
szabolcs.czira@parlament.hu;
sandor.czomba@parlament.hu;
judit.bertalan@parlament.hu;
daher.pierre@parlament.hu;
jozsef.dancso@parlament.hu;
bela.danko@parlament.hu;
ervin.demeter@parlament.hu;
zoltan.demeter@parlament.hu;
csaba.diossi@parlament.hu;
lajos.dorkota@parlament.hu;
ilona.ekes@parlament.hu;
jozsef.ekes@parlament.hu;
norbert.erdos@parlament.hu;
florian.farkas@parlament.hu;
sandor.farkas@parlament.hu;
zoltan.farkas@parlament.hu;
sandor.fazekas@parlament.hu;
andor.fejer@parlament.hu;
janos.fonagy@parlament.hu;
sandor.font@parlament.hu;
gyula.foldesi@parlament.hu;
istvan.fulop@parlament.hu;
robert.gajda@parlament.hu;
attila.gelencser@parlament.hu;
attila.gruber@parlament.hu;
denes.gulyas@parlament.hu;
gergely.gulyas@parlament.hu;
endre.gyimesi@parlament.hu;
alpar.gyoparos@parlament.hu;
balazs.gyorffy@parlament.hu;
istvan.gyorgy@parlament.hu;
csaba.gyutai@parlament.hu;
sandor.hadhazy@parlament.hu;
janos.halasz@parlament.hu;
hano.miklos@parlament.hu;
tamas.heintz@parlament.hu;
csaba.hende@parlament.hu;
istvan.herman@parlament.hu;
ferenc.hirt@parlament.hu;
antal.hollosi@parlament.hu;
peter.hoppal@parlament.hu;
istvan.horvath@parlament.hu;
janos.horvath@parlament.hu;
laszlo.horvath@parlament.hu;
Dr.horvath.zsolt@parlament.hu;
zsolt.horvath@parlament.hu;
richard.horcsik@parlament.hu;
zoltan.illes@parlament.hu;
laszlo.ivan@parlament.hu;
ferenc.ivanics@parlament.hu;
istvan.jakab@parlament.hu;
ildiko.bene@parlament.hu;
krisztian.kapus@parlament.hu;
akos.kara@parlament.hu;
laszlo.karako@parlament.hu;
janos.kerenyi@parlament.hu;
Attila.Kiss@parlament.hu;
kocsis.mate@parlament.hu;
ferenc.koncz@parlament.hu;
karoly.kontrat@parlament.hu;
pal.kontur@parlament.hu;
lajos.kosa@parlament.hu;
laszlo.koszorus@parlament.hu;
erno.kovacs@parlament.hu;
ferenc.kovacs.dr@parlament.hu;
ferenc.kovacs@parlament.hu;
jozsef.kovacs@parlament.hu;
peter.kovacs@parlament.hu;
zoltan.koszegi@parlament.hu;
janos.kovari@parlament.hu;
kover.laszlo@parlament.hu;
gabor.kubatov@parlament.hu;
laszlo.kucsak@parlament.hu;
jozsef.kulcsar@parlament.hu;
lajos.kupcsok@parlament.hu;
andras.kupper@parlament.hu;
laszlo.simon@parlament.hu;
magdolna.sira@parlament.hu;
zsolt.lang@parlament.hu;
tamas.laszlo@parlament.hu;
jeno.lasztovicza@parlament.hu;
janos.lazar@parlament.hu;
sandor.lezsak@parlament.hu;
lipok.sandor@parlament.hu;
laszlo.lukacs@parlament.hu;
jozsefne.magori@parlament.hu;
anna.magyar@parlament.hu;
Jeno.Manninger@parlament.hu;
attila.marton@parlament.hu;
gyorgy.matolcsy@parlament.hu;
marta.matrai@parlament.hu;
tamas.meggyes@parlament.hu;
erzsebet.menczer@parlament.hu;
roland.mengyi@parlament.hu;
peter.mihalovics@parlament.hu;
agnes.molnar@parlament.hu;
attila.molnar@parlament.hu;
csaba.nagy@parlament.hu;
gabor.nagy@parlament.hu;
istvan.nagydr@parlament.hu;
istvan.nagy@parlament.hu;
tibor.navracsics@parlament.hu;
szilard.nemeth@parlament.hu;
zoltan.nemeth@parlament.hu;
zsolt.nemeth@parlament.hu;
zoltan.nogradi@parlament.hu;
zsolt.nyitrai@parlament.hu;
ferenc.obreczan@parlament.hu;
ferenc.odor@parlament.hu;
laszlo.orvendi@parlament.hu;
karoly.panczel@parlament.hu;
ferenc.papcsak@parlament.hu;
vilmos.patay@parlament.hu;
imre.pesti@parlament.hu;
imre.pichler@parlament.hu;
laszlo.pinter@parlament.hu;
janos.pocs@parlament.hu;
tibor.pogacsas@parlament.hu;
zoltan.pokorni@parlament.hu;
jozsef.polics@parlament.hu;
laszlo.posan@parlament.hu;
arpad.potapi@parlament.hu;
imre.puskas@parlament.hu;
robert.racz@parlament.hu;
robert.repassy@parlament.hu;
mariusz.revesz@parlament.hu;
riz.gabor@parlament.hu;
levente.riz@parlament.hu;
antal.rogan@parlament.hu;
roman.istvan@parlament.hu;
keresztes.monika@parlament.hu;
sagi.istvan@parlament.hu;
schmidt.csaba@parlament.hu;
laszlo.sebestyen@parlament.hu;
gabriella.selmeczi@parlament.hu;
miklos.simon@parlament.hu;
simonka.gyorgy@parlament.hu;
szabo.csaba@parlament.hu;
erika.szabo@parlament.hu;
tamas.szabo@parlament.hu;
zsolt.szabo@parlament.hu;
imre.szakacs@parlament.hu;
ferenc.szalay@parlament.hu;
szalay.peter@parlament.hu;
kristof.szatmary@parlament.hu;
attila.szedlak@parlament.hu;
jozsef.szeko@parlament.hu;
szekyne@parlament.hu;
peter.szijjarto@parlament.hu;
tibor.szollath@parlament.hu;
lajos.szucs@parlament.hu;
talaber.marta@parlament.hu;
andras.tallai@parlament.hu;
barnabas.tamas@parlament.hu;
gergely.tapolczai@parlament.hu;
laszlo.taso@parlament.hu;
zoltan.tessely@parlament.hu;
istvan.tiba@parlament.hu;
zsolt.tiffan@parlament.hu;
attila.tilki@parlament.hu;
ferenc.toth@parlament.hu;
gabor.toth-fidesz@parlament.hu;
bela.turi.kovacs@parlament.hu;
attila.ughy@parlament.hu;
zsolt.vnemeth@parlament.hu;
gyula.vantara@parlament.hu;
gabor.varga@parlament.hu;
istvan.varga@parlament.hu;
Jozsef.Varga@parlament.hu;
mihaly.varga@parlament.hu;
tamas.vargha@parlament.hu;
imre.vas@parlament.hu;
laszlo.vecsey@parlament.hu;
laszlo.vigh@parlament.hu;
laszlo.vincze@parlament.hu;
gyozo.vinnai@parlament.hu;
istvan.vitanyi@parlament.hu;
pal.volner@parlament.hu;
zsolt.wintermantel@parlament.hu;
maria.wittner@parlament.hu;
gabor.zombor@parlament.hu;
marcell.zsiga@parlament.hu;
obert.zsigo@parlament.hu;
andras.aradszki@parlament.hu;
gabor.bagdy@parlament.hu;
tamas.basthy@parlament.hu;
balazs.bus@parlament.hu;
matyas.firtl@parlament.hu;
laszlo.foldi@parlament.hu;
laszlo.habis@parlament.hu;
janos.hargitai@parlament.hu;
peter.harrach@parlament.hu;
pal.hoffman@parlament.hu;
rozsa.hoffmann@parlament.hu;
ferenc.kalmar@parlament.hu;
otto.karvalics@parlament.hu;
erzsebet.lanczendorfer@parlament.hu;
janos.latorcai@parlament.hu;
tamas.lukacs@parlament.hu;
michl.jozsef@parlament.hu;
jozsef.moring@parlament.hu;
andor.nagy@parlament.hu;
kalman.nagy.dr@parlament.hu;
istvan.palffy@parlament.hu;
tivadar.puskas@parlament.hu;
bence.retvari@parlament.hu;
gyorgy.rubovszky@parlament.hu;
laszlo.salamon@parlament.hu;
tamas.saringer@parlament.hu;
zsolt.semjen@parlament.hu;
miklos.sesztak@parlament.hu;
istvan.simicsko@parlament.hu;
miklos.soltesz@parlament.hu;
endre.spaller@parlament.hu;
bence.stagel@parlament.hu;
laszlo.szaszfalvi@parlament.hu;
richard.tarnai@parlament.hu;
varga.laszlo@parlament.hu;
imre.vejkey@parlament.hu;
apati.istvan@parlament.hu;
zoltan.balczo@parlament.hu;
balla.gergo@parlament.hu;
bana.tibor@parlament.hu;
barath.zsolt@parlament.hu;
bertha.szilvia@parlament.hu;
barnabas.bodecs@parlament.hu;
duro.dora@parlament.hu;
egyed.zsolt@parlament.hu;
endresik.zsolt@parlament.hu;
farkas.gergely@parlament.hu;
ferenczi.gabor@parlament.hu;
gaudi-nagy.tamas@parlament.hu;
gyenes.geza@parlament.hu;
gyongyosi.marton@parlament.hu;
gyure.csaba@parlament.hu;
hegedus.lorantne@parlament.hu;
tamas.hegedus@parlament.hu;
jambor.nandor@parlament.hu;
kepli.lajos@parlament.hu;
kiss.sandor@parlament.hu;
korondi.miklos@parlament.hu;
kulcsar.gergely@parlament.hu;
lenhardt.balazs@parlament.hu;
magyar.zoltan@parlament.hu;
mirkoczki.adam@parlament.hu;
muranyi.levente@parlament.hu;
nemeth.zs@parlament.hu;
novak.elod@parlament.hu;
nyikos.laszlo@parlament.hu;
porzse.sandor@parlament.hu;
rozgonyi.erno@parlament.hu;
rubi.gergely@parlament.hu;
schon.peter@parlament.hu;
sneider.tamas@parlament.hu;
staudt.gabor@parlament.hu;
szabo.gabor@parlament.hu;
szavay.istvan@parlament.hu;
szilagyi.gyorgy@parlament.hu;
vago.sebestyen@parlament.hu;
varga.geza@parlament.hu;
volner.janos@parlament.hu;
vona.gabor@parlament.hu;
zkarpat.daniel@parlament.hu;
zagyva.gyula@parlament.hu;
zako.laszlo@parlament.hu;
jozsef.baracskai@parlament.hu;
adam.ficsor@parlament.hu;
ferenc.gyurcsany@parlament.hu;
gabor.ivady@parlament.hu;
Istvan.Kolber@parlament.hu;
csaba.molnar.dr@parlament.hu;
oszkar.molnar@parlament.hu;
lajos.olah@parlament.hu;
posze.lajos@parlament.hu;
katalin.szili@parlament.hu;
erika.szucs@parlament.hu;
agnes.vadai@parlament.hu;
laszlo.varju@parlament.hu;
ivan.vitanyi@parlament.hu;
david.dorosz@parlament.hu;
katalin.ertsey@parlament.hu;
benedek.javor@parlament.hu;
gergely.karacsony@parlament.hu;
virag.kaufer@parlament.hu;
endre.kukorelly@parlament.hu;
lajos.mile@parlament.hu;
osztolykan.agnes@parlament.hu;
gabor.scheiring@parlament.hu;
andras.schiffer@parlament.hu;
rebeka.szabo@parlament.hu;
timea.szabo@parlament.hu;
laszlo.szilagyi@parlament.hu;
peter.szilagyi@parlament.hu;
gabor.vago@parlament.hu;
ferenc.baja@parlament.hu;
gergely.barandy@parlament.hu;
laszlo.boldvai@parlament.hu;
laszlo.botka@parlament.hu;
sandor.burany@parlament.hu;
istvan.garai@parlament.hu;
oltan.gogos@parlament.hu;
istvan.gondor@parlament.hu;
nandor.gur@parlament.hu;
gabor.harangozo@parlament.hu;
tamas.harangozo@parlament.hu;
istvan.hiller@parlament.hu;
tibor.andras.horvath@parlament.hu;
gyorgy.ipkovich@parlament.hu;
istvan.jozsa@parlament.hu;
imre.ivancsik@parlament.hu;
ferenc.juhasz@parlament.hu;
sandor.kali@parlament.hu;
peter.kiss@parlament.hu;
laszlo.kovacs@parlament.hu;
tibor.kovacs@parlament.hu;
monika.lamperth@parlament.hu;
ildiko.lendvai@parlament.hu;
zoltan.lukacs@parlament.hu;
laszlo.mandur@parlament.hu;
attila.mesterhazy@parlament.hu;
zsolt.molnar@parlament.hu;
andras.nemeny@parlament.hu;
istvan.nyako@parlament.hu;
bela.pal@parlament.hu;
tibor.pal@parlament.hu;
laszlo.puch@parlament.hu;
gabor.miskolci-simon@parlament.hu;
gabor.simon@parlament.hu;
tamas.sos@parlament.hu;
pal.steiner@parlament.hu;
imre.szabo@parlament.hu;
vilmos.szabo@parlament.hu;
tibor.szanyi@parlament.hu;
imre.szekeres@parlament.hu;
jozsef.tobias@parlament.hu;
csaba.toth@parlament.hu;
jozsef.toth@parlament.hu;
istvan.tukacs@parlament.hu;
istvan.ujhelyi@parlament.hu;
laszlo.varga@parlament.hu;
zoltan.varga@parlament.hu;
janos.veres@parlament.hu
dátum:     2012. január 7. 20:10
tárgy:     NYÍLT LEVÉL A HÍREKRŐL
küldő:    

gmail.com

AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE

http://www.freedom.hu/emberi_jogok
A FREEDOM.HU PORTÁL TELJES TERJEDELMÉBEN KÖZLI A DOKUMENTUMOT

Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét az alábbi okmányok alkotják:
1) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
2) A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
3) A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
4) Első Fakultatív Jegyzőkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához
5) Második Fakultatív Jegyzőkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához

THIS SITE POWERED BY FREEDOM.HU
FREE HUNGARIAN NEWS AND FORUM PORTAL
Szabad Magyar Hír és Fórum Portál
www.freedom.hu

19. cikk
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.



**************************************************************************


NYÍLT LEVÉL A HÍREKRŐL


Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!


A közjogi méltóságnak kijáró köteles tisztelettel szükségesnek gondolom alábbi levelem Önnek megírni. Remélem, eljut Önhöz, mi több el is olvassa! Biztosítom róla, nem csalódik!

A szenvedhetetlen iga ismét a magyarok görnyesztésére készül. Valaha a Nagyságos Vezérlő Fejedelem zászlaja is ezért bomlott neki a szélnek. Ott áll a szobra az Országház előtt. Talpazatán a felirat: „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE!”. Naponta láthatja mindenki.

És akkor előáll egy politológusból szóvivővé avatott munkatársuk (nem sok van a két foglalkozás között – szó, szó, szó), és a reá bízott komor tekintettel kiáll az illendően hallgatag mikrofonok elé! Igaz, szerencsétlen alkatrészek majdnem belepirultak a mondandó közvetítésébe!

2012. január 6-án Giró-Szász András sajtótájékoztató keretében arról tett kijelentést, hogy a vagyonok zárolásáról szóló hírek okán minden eszközzel vizsgálni kívánja a kormány, kik azok, akik ilyen híreket terjesztenek.

Tanult jogászként minden bizonnyal Ön is találkozott jogászi és politikusi pályafutása során
AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE
című nagyhírű dokumentummal.

Csak emlékeztetni próbálom a többekkel együtt történt Ön egyszerkori Anna presszóból történő lefogására, miután régen megtörtént az fentebb idézett passzusnak a magyar törvényhozás általi írásos elismerése.
Kérem, szíveskedjen ennek a dokumentumnak az alább idézett 19. cikkére irányítani figyelmét.

Nos, a fentebb idézett kormányszóvivői nyilatkozat kapcsán több aggodalom fogalmazható meg az alább idézett egyezmény függvényében.

A kormány nevében tett kijelentés ellene mond a vélemény, és hírek szabad terjesztésére vonatkozó egyetemes emberi jognak. Ez még a sokat bírált 1949. XX. törvényben is megjelent módosításként. Ennek a passzusnak MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE sem mondhat ellen, hiszen 1990 óta minden kormány jogfolytonosságot vállalt elődeinek nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségeivel. Zárójelben említem, a témától enyhén elkanyarodva, kiemelten lelkesen tették ezt a nem a magyar nemzet által felhalmozott csillagközi mértékű pénzügyi válság kezelésének módja és összege ismeretében, ahelyett, hogy a magyar nemzet jogos történelmi igazságérzetének megfelelően büntető eljárásokat indítottak volna.

De ez csupán egy vonzata az eltelt 22 évnek!

Tehát arra hivatkozni, hogy egy hír megjelenése Önöknek komoly fejfájást okozhat, erősen kérdéses - megkockáztatom kisszerű az Ön formátumához képest. Különösen arra emlékezve, hogy volt egyszer egy Postabank-történet, ami nagyjából három nap leforgása alatt eljutott bankzárlatig. Ezt az esetet is úgy reagálta le a magyar pénzügyi vezetés, hogy pénzfeltöltéssel erősítették a befektetők és betétesek bizalmát az arra messze érdemtelen bankok nagy megelégedésére. Természetesen tették ezt az akkoriak a mi számlánk terhére, a nemzetközi világpusztítóktól parancsba kapva, tőlük való koldulással hasmánt csúszkálva.

MAGYARORSZÁG ADÓSSÁGÁT SEM ÉN, VAGY BÁRKI MAGYAR NEM AKARTUK, EZÉRT NEM IS KÍVÁNJUK VISSZAFIZETNI!!!

Túl ezen, MAGYARORSZÁG eddig a több tízszeresét, ha nem éppen még többszörösét visszafizette az adósságnak a gyalázatosan hazug, a felvett kölcsön idején érvényes változó mértékű kamatos kamattal együtt. A többi sarc! Az akkori emberszagú szocializmus politikusi bűnözői, akiknek a mostani mszp kinyilvánítottan minden tekintetben jogutódja, bevállalta az ismeretlen változóval szorzott mozgó értékű kamatozást. Ez a dátum 1982. április 2., mint azt az 1989-ben a Magyar Televízióban vetített életrajzi riportban Havasi Ferenc elismerte. Előző este maradt kettő darab órájuk a teljes államcsőd elkerülésére. Akkor a Valutaalap íratta le velük ezt a feltételt, miközben az első, csak a kamatrészlet törlesztésére! kizsebeltek minden állami céget. Annyira kifosztották az állami szektort, hogy bármely kiválóan működő cégnek az MNB egyszámláján a már megrendelt nyersanyagok ára, a következő havi munkabérek, illetve a következő havi üzemfenntartási költségek maradhattak. Megtették! Valjuk be, irgatlmatlanul hatalmas fegyvertény volt mindezt órák alatt meglopni! Azon a napon sok főkönyvelőt az intenzív osztályra, vagy az OPNI-ba vittek, esetleg fekete zsákban az íróasztala mellől.

Megtörtént 1989 decemberében élő televíziós közvetítés közben, amikor a magyar társadalombiztosítási kasszát azonnali törvénymódosítás keretében, még az általános költségvetési „vitát” megelőzve nemes egyszerűséggel átemelték az 1990-s költségvetés részévé. Belém bélyegződött a képviselők arcának látványa (véletlenül láttam), mert sokan akkor találkoztak először ezzel a kijelentéssel. Mi ez, ha nem állami tolvajlás? Nincs véletlenül a történetnek jelenkori párhuzama?
Hol van ennek jelentőségéhez képest egy kapkodva félelmetesnek kikiáltott kóbor levél?

Van egy komor kitétel is ebben a sajtótájékoztatói kijelentésben. Ez a szigorú kijelentés azt is hordozza magában, hogy felmerül a vélelmezés lehetősége, miszerint bírósági felhatalmazás és ítélet nélkül, folyamatosan megfigyelik magánszemélyek levelezését.

MÁS KORMÁNYOK ILYEN SZAVAKBA BELE SZOKTAK BUKNI. (Például Nixon!)
Nevezhetjük talán ezekből a szavakból származtatva a történetet fülke-gate-nek!

Összegezve az eddigieket:
Nincs jogukban megfigyelni, és nyilvánosan értelmezni magánleveleket, valamint ezeket a büntető jog eszközeivel megtorolással fenyegetni! Lett légyen ez megfélemlítés, zsarolás, akár tettleg hatalmi túlkapás.
Magyarul:
Engedje meg a nemzetközi egyezmény idézett cikkével érvelve javasolnom, hogy hívják vissza - bátortalanul, de komoly okkal vélelmezve - a törvénytelenül kiengedett/kiküldött kiberkopókat, mert akkorát égnek majd, mint egy atomcsapás!

Kedvenc hasonlatköréből merítve ugyanis egy dakota mondás szerint: A füstjelek nem gyújtanak erdőt! Hogy ne is történjen meg ilyen gyújtogatás, a füstjeleket kopár hegytetőről működtetik a derék indiánok.

Így tehát senkinek nem lehet érdeke, hogy egy hír nyomán a legkeményebb kiállással rukkoljanak elő. Hacsak nem éppen vezérelt műkommunikációs figyelemelterelő akcióba kezdtek egy esetleges valós államcsőd veszélyét takargatni. Ez azért mégsem belövés a Teve utcába! Amiről szinte mindenki tudni véli, hogy az akkor táncoslábútól kiindulva, vagy környezetének felbéreltjei által feltűnő szakszerűséggel végrehajtott, majd szintén szakszerűen tönkrehallgatott vegytiszta provokáció volt.


Az akkori pesti aszfalton termett, akkor 5+1-es poén szerint:

Rendőrségről telefonálnak Gyurcsányinak:
- Miniszterelnök úr, belőttek a Teve utcai rendőrszékház ablakán.
Mire a válasz:
- Már hajnali fél kettő?


Azonban azzal már érdemes volna foglalkozniuk, összevakarni a működésre a pénzt, hogy miből kaptak az ide letelepített nemzetközi cégek eget verő adókedvezményeket, illetve milyen módon és kikhez köthető az úgynevezett spontán privatizáció folyamata. Ez viszont nem vélelmezés, hanem egy egész ország igazságérzete szerint való állítás, hogy fű alatt szétlopták a nemzet vagyonát az utolsó csavarig bezárólag. Natúr köztörvényes tolvajlás tűnik fel. Aki ebben részt vett, vagy bármilyen módon segítette ezt a folyamatot régen letöltötte volna az érte járó éveket.
Biztos vagyok abban, a magyarok önvédelmi igazságérzetével nem fér össze ennek elévülése!

A multik arcátlan tolakodása idején az akkori törvényalkotásról szóló joghelyek sem tették volna lehetővé a tíz évre szóló, majd szintén általuk kikövetelten törvénytelenségben meghosszabbított adókedvezményt, amit ezek az útszéli vigécek kaptak. Az azóta eltelt időre számítva fizettessék vissza mindezt kamatos kamattal, a törvényesen egyenlő elbírálás okán.
Kétezer éve a római szenátus kimondta: „Törvénytelenségből jog nem ered!”. Ön is tanulta ezt, hiszen jogász, de része a középiskolai történelmi tananyagnak is.
Ezek a kereskedőnek álcázott gazdasági hurrikánok megölték a magyar mezőgazdaságot, az élelmiszer feldolgozó ipart, könnyűipart, és kereskedelmet. Azt harsogták, hogy a magyar portéka nem jó, vagy drága, előállítása gazdaságtalan, s hogy a nemzetközi szabad kereskedelemnek senki nem vethet gátat. Volt akkora kitartásuk a nekik juttatott pénzekből, hogy MAGYARORSZÁG vezetésének bűnös szemhunyásával minden területre kiterjedő módon, teljes mértékig kiraboltak minket.
További zárójelet nyitva megjegyzendő, ezzel a bővített extra profittal, ami exponenciális tempóban és mértékben gyarapodott, s mindmáig gyarapodik a terhünkre hazudva, már igazán semmiség volt megzsarolniuk bárkit. Ha kimennek, jön a bumm. Milyen bumm? Semmi hiány nem adódna! Menjenek Isten hírével, egy szál pendelyben, ahogy jöttek, csak itt marasztaljuk a törvénytelen jövedelmükből származó hasznukat, amit a mi boldogulásunkra nem fizettek meg a magyar államnak!

További vizsgálni ajánlott bűncselekmény-gyanús eset lehet az MNB „kereskedelmi” ügylete, amikor hatvan tonna, azaz 60 tonna magyar állami tulajdonú aranyat egy bécsi illetőségű bankon keresztül értékesített a magyar törvényhozás jóváhagyása nélkül. Egy olyan mennyiségű nemesfémet, ami részben nem az idegen felügyelet alatt működő MNB tulajdona, hanem a magyar nép kínkeservben kiizzadott és további nélkülözésünk árán tőlünk behajtott tartaléka, részben pedig egy történelmileg hihetetlenül alacsony kereskedelmi áron történő ügylet volt. Egy ilyen monetáris vezetésnek régen földkörüli pályán volna a helye, nem pedig banki függetlenséget szajkózók között. Ami banki függetlenség önmagában a neoliberális pénzügyi szellem fizikailag saját zsebre működtetése.
Ettől kezdve arról nyilatkozni, hogy rémhírek keringenek az országban, enyhén szólva furcsa.

Foglalkozzanak esetleg ezekkel a folytatólagosan, vélhetően nemzetközi bűnszervezetben, a megnevezhetetlenné avanzsált, egyidejűleg tőzsdén parketti diadalra segített pusztító világhatalmi csoportosulás tetteivel, amelynek során MAGYARORSZÁG itt ál most egy szál kopott alsóneműben, s mi több, lassan milliókban mérhető a bizonyítottan naponta éhezők létszáma.
Ez nem hírértékű Önöknek? Mint Rudi Zoltánnak, az MTV hírigazgatójának 2006 október 18-án sem volt hírértékű a Kossuth téri tüntetők levele?

De még merészebbet mondok Önnek Miniszterelnök Úr!

Világhazugságba taszigálták MAGYARORSZÁG pénzügyi vezetését, amikor a GDP számítását elfogadtatták a Világbank meg egyéb gyanús pénzügyi szervezetek. Ön mondhatja nyugodtan, hogy az ország működik, a tartozás részleteit fizeti az ország. Sajnos ez az állítás egy léggömbön nyugszik, amit elsodorhat a közelgő legnagyobb valuta-világ-vihar. Kidurran a kommunikációs felfújtság, és oda az egész rendszer.

Itt kell megemlítenem Prof. Dr. Gidai Erzsébet egyik leghíresebb mondását, aki a Március 15-e téren, a Petőfi szobor talapzatán 2002 augusztusában a következőt mondta:

„Ha mindenki egyszerre kivenné a bankokból a pénzbetétjét, ez a rendszer 24 óra alatt vér nélkül összedőlne!”. Idézet vége.

Ez a mondat a magyar közgondolkodás részévé vált a nemzeti ellenállás tekintetében, noha soha senki nem vette a bátorságot ezt megtenni. Egy gond van vele, hogy akik már akkor is messze kimagasló, vélhetően megkérdőjelezhető származású tőkével és annak jövedelmével rendelkeztek, nem éppen az ország javát kívánták. Sokkal inkább a saját, később meglehetősen teátrális módon kihúzott zsebüket üresnek vigyorogták. Ez csak egy kameráknak szánt gesztus volt ugyan, ám ez egy egész világnézeti kört érintő erkölcsi szabadosság trónra lépése volt.

A jelenlegi „rémhír”-ként idézett állítás ennek halványabbnál halványabb árnyéka! Ha Ön egyszer is meri átgondolni mindezeket, mire elolvasta meggyőződhet róla, ez csupán az emberek sikítása az utolsó óra utolsó percének utolsó másodpercében, mielőtt végleg kifosztják Hazánkat, majd idegen „üzletemberek” előtti felszólalásból tudhatóan felvásárolják haderő nélkül maradékunkat, Lengyelországgal és Manhattan-nel együtt.

Kiegészítésként említem, miközben ezt a levelet beemeltem a levelezőm ablakába és ismét átolvastam, ismét megtörtént, hogy megindult magától a kurzornyíl, kijelölte a bevitt szöveget teljes terjedelmében, képernyő közepén felvillant a „Save as…” felirat, miközben a billentyűzethez és az egérhez nem is értem hozzá. Ilyen tanácsadókat gyűjtött Ön maga köré, akik ilyen és hasonló tetteket hajtanak/hajtatnak végre? Welcomme int he 1984!
Ezek a biztonságról szajkózó idegenbérencek megengedik maguknak azt a fajta arcátlanságot, amit 2008 óta fenntartanak és működtetnek Hazánkban.
Miközben a Király utcai Articsóka étteremben egy sajtótájékoztatón elhangzott 2006 októberének negatív hőse ellen a 18 oldalas, hihetetlen alapossággal alkotott feljelentési tanulmány (ami később részben a Balsay-jelentés alapját is képezte), ugyanabban az órában a feljelentésben szereplő beszélő szénvegyület megnyomott egy gombot egy Közel-Keleti városban. Azzal a gombnyomással élesztett egy elektronikus megfigyelő rendszert, amit az ottani körök javasoltak kiépíteni, majd az ő kizárólagos felügyeletük alá helyezve, a magyar nemzetbiztonsági szervek felé nem biztosított beszámolási kötelezettség nélkül azóta is működtetnek – esetleg akár MAGYARORSZÁG kárára is. Ehhez a magyarnak mondott, kormány minden érvet és jogot eltiporva önként, a törvényhozást megkerülve lelkesen nyújtott anyagi, valamint emeltszintű teljesítőképességet igénylő informatikai segítséget is. Hónapokig mással sem voltak elfoglalva a pénzünkből érettünk eltartottak.
Vagyis a mi pénzünkön figyelnek meg minket! Ögyes! - mondja a pesti ember.
Jobb, ha tudja, ma is, és Önt is megfigyelik sms, elektronikus levél, de még vezetékes telefon ügyében is. MAGYARORSZÁG elektronikus megszállása teljes.
„Vszjo okupácijá!” – csak nem Vorosilov adta fel a táviratot, és nem Moszkvába.

Ha észbe nem kapnak tegnapra, akár azonnali személycserék, vagy irányultságváltás árán is, nem csupán az informatikai, gazdasági, de országunk ugyanazon világhatalmi pusztító sarchordájának alávetve, a teljes fegyveres megszállás is megtörténik. Előzőekről úgy hírlik egyes elemzők véleményében - amiről tudjuk, hogy szabad - ezek eddig a jelenlegi tények.

És akkor számon kérik a félelemben élő kisemberek egymásközti leveleit?
Nincs jobb dolguk a mi pénzünkből eltartva?
Ez egy látványos gumicsont, semmi több! Gondolják, hogy ezt a magyarok nem látják? Más is hasonló következtetésre jutott csekély véleményem ismerete nélkül is. Szavaim semmit nem számítanak. Az viszont már igen, hogy sokan, nagyon sokan, egymástól függetlenül gondolkodunk erről ugyanúgy.
Ez egy önvédelmi reflex. Mondhatni magyar önvédelmi reflex. Mint ahogy Önök hangzatosságba csomagolják aggodalmaikat, a magyarok is félelmeiket fogalmazzák meg a meg nem hallott panaszaikról.
Ezt rémhírnek minősíteni már sikítás a sarokból! Ennyire nem adhatják ki félelmeiket, mert attól kezdve a nemzetközi spekuláns hordának nem is kell lobbiznia a magyar kormány eltávolításáért, elég ahhoz egy pöccintés. Azt pedig ők bármikor készek megkísérelni.

Befejezésül sokakkal egyetértésben bátorkodom javasolni a Magyar Nemzeti Bank valódi magyar állami tulajdonba vételét. Ez a törekvés 1848 óta csak egy szép mondat maradt. Itt a történelmi pillanat! Szedjék össze magukat végre, mert eltűnünk a térképről!

Azt a huszárt, aki roham közben hátranéz, lenyakazza az ellen első talpasa.
(Ez nem dakota mondás!)


Végezetül megköszönöm megtisztelő figyelmét!
Kívánom, adjon az Isten elegendő bölcsességet és bátorságot a valós gondokkal foglalkozniuk, azokat orvosolva is. Ismétlem, különben eltűnünk a térképről!


Ferencváros, 2012. január 7.

Lengyel Károly